Talán négy éves lehettem, amikor a szüleim rám adtak egy korcsolyát és egyszerűen csak felküldtek a jégre. Ahogy mesélték, le sem akartam jönni. Ezután már az életem része lett a jégkorong és elkezdtem edzésekre járni. Elhatároztam, hogy a jégkoronggal komolyabban is fogok foglalkozni. Teljes ösztöndíjat kaptam az egyetemen, üzleti marketinget tanultam, az ösztöndíjnak köszönhetően elég jó körülmények között játszhattam és szerencsére a diploma után magasabb szinten folytathattam a karrieremet.

Miért döntöttél úgy, hogy Európában folytatod a karrieredet?

Az egyik barátom édesapja játékosügynök, egy nap felhívott és mondta, hogy kapnék egy próbaszerződést Finnországban, ezt azonnal el is fogadtam. Finnországban beleszerettem az európai mentalitásba, és emellett sok új kultúrát, országot is megismerhetek, és szerencsésnek tartom magam, hogy Európában élhetek. Azt hiszem, az európaiak sokkal lazábbak, természetesen a kanadai életfelfogástól messze van az itteni, de nem csak nekem, hanem a családomnak is jót tesz az európai környezet, bár természetesen a karrierem befejezése után Kanadában szeretnénk élni.

Miért döntöttél úgy, hogy Székesfehérvárra jössz?

Egy játékosnak mindig meg kell ragadnia azokat a lehetÅ‘ségeket, amikkel fejlÅ‘dhet és az, hogy a csapatban fontos szerepet szánnak nekem, vonzó volt számomra. Beszélgettem Andrew Sarauerrel és az ügynökömmel is és a tény, hogy sokat lehetek jégen, Székesfehérvár javára döntött.  Jó érzés, hogy számítanak az emberre.

Milyen játékos vagy, mik az erősségeid?

Szeretek sokat jégen lenni, jobban is megy a játék, ha többet játszom. Olyan védőnek tartom magam, aki a védekezésből és a támadásból is ugyanúgy kiveszi a részét. Szeretek sokat mozogni a koronggal, sokat passzolni és lőni. Nem vagyok olyan magas, mint Ryan Martinelli, de fontos, hogy kihasználjam a testi adottságaimat és megmutassam, mit is tudok, és minél többet segítsek a csapatomnak.