– Mondhatjuk azt, hogy ez volt a tökéletes szezon?

– Fogalmazzunk úgy, hogy majdnem tökéletes volt – válaszolt Kovács Csaba. – A Volánnal hatalmas fejlődést mutattunk az előző évekhez képest, a célunkat elértük, talán egy kicsivel többet is, azonban van némi hiányérzetem, hiszen a rájátszásból többet is ki lehetett volna hozni. Tudjuk, hogy az EBEL-ben mennyire nehéz egyáltalán a playoffba bekerülni, nekünk pedig ott volt a lehetőség, hogy akár elődöntőbe jussunk. Összességében mégis azt mondhatom, hogy nagyszerű szezonunk volt.

Fotó: Molnár Artúr

– Előzetesen aláírta volna ezt a szereplést tavaly nyáron?

– Sokan kételkedtek a Fehérvárban. Fiatalodott a keret, edzőváltás után kezdtük meg a felkészülést, és ez is mindig kérdéseket hordoz magában, nem lehet tudni, ilyen szituációban hogyan reagál egy társaság. Szerencsére a mi csapatunk gyorsan összeállt. Az új játékosok megtalálták a helyüket és segíteni is tudtak. Visszatérve a kérdésre: azt hiszem, elfogadtuk volna a negyeddöntős szereplést, de azt nagy bravúrnak tartom, hogy az alapszakasz végén az első hatban végeztünk, aztán a középszakaszban még a pálya-előnyt is kiharcoltuk a playoffra. Csak meg kell nézni kik végeztek mögöttünk, és látszik, mennyire értékes eredmény ez.

– Voltak nehezítő körülmények is, ősszel például példátlan sérüléshullám sújtotta a keretet.

– Igen, ezekről nem is beszéltem korábban, pedig volt egy szakasza a szezonnak, amikor meghatározó, válogatott játékosok sora hiányzott. Nem csodálkoznék, ha akkor kevesen fogadtak volna a sikereinkre.

– Mitől volt ilyen eredményes a Volán?

– Úgy gondolom, jó összetételű keretünk volt. Akadtak fiatalok, rutinos játékosok és remek légiósok. Mindenkinek volt feladata, és mindenki azt a feladatot próbálta elvégezni, amihez értett, amit rábíztak. Egy csapat életében nem mindegy az emberi oldal, az öltözői hangulat, ez kifogástalannak bizonyult nálunk. A korábbi években talán volt olyan keretünk, amely tehetségesebb játékosokból állt, mégsem jutottunk semmire.

– Láthatóan ön is jól érezte magát a bőrében.

Ennek köszönhető a termékenység a pontok tekintetében?

– Természetesen ez is közrejátszott, hogy eredményesebb voltam, no meg kellett a bizalom, az edző több feladatot bízott rám támadásban, jégen voltam emberelőnyös helyzetekben is. Kijött a lépés, de a mutatók nem egy ember munkáját minősítik, a társak segítsége nélkül nem sokra mentem volna. Ez csapatjáték, az eredményességem nem egy ember függvénye.

– A jó klubszezon jelentette az alapot a krakkói feljutáshoz?

– Ez biztosan elengedhetetlen volt. Nem csak a Volán, hanem a Miskolc is remek szezont futott – és ez a két csapat adja a legtöbb játékost a válogatottba. A külföldön szereplő játékosaink többsége is sikeres volt saját klubjában. Mindez együttesen nagyon kellett, hogy Krakkóban kiharcoljuk a feljutást. A világbajnoki felkészülés első napjától egyre inkább összeállt a kép, egységesebbek lettünk, és a tornára már minden a helyére került.

– A-csoportos világbajnokságra készülhet, immár másodszor pályafutása során. Mennyi energiát szabadít fel ez a tény a nyári felkészülés kezdete előtt?

– Ez mindenkinek óriási motiváció. Annak is, aki még nem szerepelt ilyen rendezvényen, azok, akik már igen, eddig azért dolgoztak, hogy újra átélhessék azt a csodálatos élményt, amit Svájcban megtapasztaltunk. Óriási dolog, hogy ismét a legjobb válogatottakkal játszhatunk. Be kell látnunk: ha csak a létesítményhelyzetet, vagy az igazolt játékosok számát nézzük, nincs helyünk az elitben. Ezzel együtt tisztességesen fel kell készülnünk a következő szezonra, a világbajnokságra, hogy szépen helytálljunk, és legyen némi esélyünk a bentmaradásra. Komoly kihívás előtt állunk.

– Egy mondat erejéig térjünk vissza még a Fehérvárhoz. Mi lehet a siker záloga a következő szezonra?

– Van egy mag, amelyik nagyon jó irányba húz, ezt mindenképpen együtt kellene tartani. Tudjuk, hogy lesz a keretben néhány változás, sok múlik azon, hogy a klub anyagi helyzete milyen minőségű légiósok leigazolását teszi lehetővé. Persze fontos, hogy az újonnan érkező játékosok valóban beváltsák a hozzájuk fűzött reményeket, és tudjanak segíteni. Én ezekben a tényezőkben látom a sikerek lehetőségét.